Vetési lúd adatok a ’90-es évekből

2018. november 8. | Az elmúlt napokban több (5 példány), a ’90-es években leolvasott vetési lúd nyakgyűrűje kertül visszajelentésre.

Fontos kiemelni, hogy 30 évvel ezelőtt még a Tatán telelő vadludaknak a 80%-át a vetési lúd adta és elenyésző mennyiségben volt jelen a nagy lilik. Úgy is tartotta a mondás, hogy a Dunántúl lúdfaja a vetési lúd, az Alföldé pedig a lilik. Mára elmondható, hogy a nagy lilik képviseli a telelő ludak döntő részét az országban. Olyannyira eltűnt az országból a vetési lúd, hogy napjainkban már ritkább lett, mint a fokozottan védett vörösnyakú lúd. Tatán is érezhető volt ez a drámai csökkenés és most már, szinte csak itt látható ezres nagyságrendben.

A most megkapott riportokból kiderült, hogy mindegyik madarat Németországban jelölték, Berlin körzetében. Egy madár kivételével mindegyiket csak egyszer sikerült azonosítani az Öreg-tavon. A kivételes madárnak van még egy megkerülése Kocs melletti táplálkozó területről is. Nagyon ritka, hogy ezeket a gyűrűs madarakat sikerül a költőterületen azonosítani, mivel olyan helyeken költenek, fent az oroszországi tundrán, ahol több 100 km-re nincs ember. A „C44” kódú madarat azonban sikerült május végén ott leolvasni. Az ilyen adatokat kell igazán megbecsülni, mert így látjuk, hogy valójában honnan is érkeznek a nálunk telelő vadludak.

Reméljük lesz még lehetőségünk több értékes adattal szolgálni a vadludak kutatását.

Találkozzunk a XVIII. Tatai Vadlúd Sokadalmon és keressük együtt a nyakgyűrűs ludakat!

Szabó Máté