Vadludak

VETÉSI LÚD (Anser fabalis)

Tata igazi nevezetessége, hiszen ez a lúdfaj tette nemzetközi jelentőségűvé az Öreg-tavat. A tó a vetési lúd egyik legfontosabb Kárpát-medencei telelőhelyének számít, tízezres nagyságrendben alig néhány helyen figyelhető meg.
A vetési lúd nagy testű, „szürke lúd”. Testhossza 66-84 centiméter, a szárnyfesztávolsága 142–175 centiméteres, testtömege 2200–4000 gramm. A tojó kisebb és könnyebb, mint a hím. Tollazatának színe a világosbarnától a sötétbarnáig terjed,  fehér  mintázattal. Hasa  fehér. Csőre  nagy és nyaka hosszú. Lábai narancssárgák, csőre feketés, citromsárgától a narancssárgáig terjedő színű résszel. Hangja mély „ang-ang”. Monogám faj, párját gyakorlatilag egy életre választja, a családi kötelékek igen erősek. 

A vetési lúdnak 5 alfaja él a Földön, a Kárpát-medencében a törzsalak „Anser fabalis fabalis” és az „Anser fabalis rossicus” jelenik meg nagyobb számban rendszeresen. 

Magyarországon nem áll természetvédelmi oltalom alatt. Októbertől januárig vadászható, de napi terítékkorlátozással. Hazánkban nem költ. Vonuló és telelő faj. Elsősorban a Duna folyamtól nyugatra fordul elő nagyszámban. 

Európa és Ázsia északi tundrai részein, vizek közelében, folyópartokon költ. Állománya az utóbbi években jelentős csökkenésnek indult, aminek oka egyelőre ismeretlen. Ez az aggasztó folyamat Tatán is igen szembetűnő, hiszen amíg az Öreg-tavon telelő vadlúdfajoknak még 10 éve is mintegy 90%-át a vetési lúd adta, addig napjainkban mindössze 15-25%-ra apadt aránya. Ez a folyamat annyira aggasztó méreteket öltött, hogy szóba került az esetleges vadászati korlátozása, védelme is. 

Az Öreg-tavon és annak tágabb térségében azonban még napjainkban is ezres nagyságrendben vonul és telel. Az első példányok szeptember végén vagy október első napjaiban jelennek meg, majd október 20-a után már százas, míg november 5-e után ezres nagyságrendben látható egészen március elejéig, amennyiben a zord téli idő nem szorítja őket délebbre. A vetési lúd kizárólag növényevő. Nálunk kukoricatarlón, gyepeken és őszi vetésű gabonaföldeken táplálkozik. A reggeli kihúzás után többnyire napközben is visszarepül egy alkalmas és nyugodt vízre inni, tollászkodni és pihenni, majd napnyugta előtt újra kirepül a táplálkozó területre. Sötétedés környékén indul vissza az éjszakázó helyre.

NAGY LILIK (Anser albifrons)

Nagy testű, „szürke lúd”. Hossza 65-78 centiméter, a szárnyfesztávolsága 130-165 centiméteres, testtömege 1800-3100 gramm. A test tollazatának színe sötét szürkésbarna tónusú. A homlokán jól látható fehér folt található, amelynek szélessége a csőr szélességével megegyező, nagyjából a szemek vonaláig ér és felül lekerekített. Ez az első éves fiataloknál hiányzik. Hasán feltűnő, széles, fekete keresztsávok húzódnak. A fiataloknál ezek hiányoznak. A homlokfolt alakja és a has csíkozása egyedenként különböző lehet. Farcsíkja,  fara és alsó farokfedői fehérek. Szeme sötétbarna, csőre rózsaszín (a grönlandi alfaj egyedeié okkersárga), lába élénk okkersárga. A szárny csúcsa a farok végéig ér. A nagy lilik a hangjáról kapta a nevét, éles „lilik-lilik” kiáltása messzire hallatszik. 

Világszerte 5 alfaja él, valamennyi Eurázsia és Amerika északi tundráin, mocsaraiban fészkel és az enyhébb telű tengerpartokon, valamint a kontinens délebbi területein töltik a telet. A Kárpát-medencében minden télen több tízezernyi, néha százezernyi tömegben megjelenő vendég. Csapataival egész télen lehet találkozni, enyhébb teleken nagyobb mennyiségben, de a zord, kemény, havas telek délebbre kényszerítik. Világállománya emelkedőben van, így vette át látványosan a szerepét Tatán is a vetési lúdtól. A hazánkban telelő vadlúdcsapatok túlnyomó többségét a nagy lilik adja. Míg korábban elsősorban az Alföldre volt jellemző, addig napjainkban – a vetési lúd visszaszorulásával – már a Dunántúlon is domináns. 

Magyarországon nem áll természetvédelmi oltalom alatt, októbertől januárig vadászható, de napi terítékkorlátozás mellett. 

Az Öreg-tavon és annak tágabb térségében tízezres nagyságrendben vonul és telel. Az első példányok szeptember 25-e környékén jelennek meg, majd október 20-a után már ezres, míg november 15-e után tízezres nagyságrendben látható egészen március elejéig, amennyiben a zord téli idő nem szorítja őket délebbre. A nagy lilik kizárólag növényevő. Nálunk kukoricatarlón, repceföldeken, gyepeken és őszi vetésű gabonaföldeken táplálkozik. A reggeli kihúzás után többnyire napközben is visszarepül egy alkalmas és nyugodt vízre inni, tollászkodni és pihenni, majd napnyugta előtt újra kirepül a táplálkozó területre. Sötétedés környékén indul vissza az éjszakázó helyre. 

Azokon a vetéseken, ahol huzamosabb ideig és nagy tömegben táplálkozik, előfordulhat, hogy károkat is okoz. Ennek mértékét természetesen nem szabad túlbecsülni, mint ahogy azt a szennyező hatást sem, hogy a pihenőhelyként szolgáló tavak vízminőségét érdemben befolyásolja az itt gyülekező több tízezernyi lúd. Az Öreg-tó életéhez évszázadok óta hozzátartoznak a vadludak és a vízminőséggel csak az iparosítás és csatornázatlanság következményeként jelentkeztek a gondok.

NYÁRI LÚD (Anser anser)

A legnagyobb termetű európai vadlúd. Hossza 76-89 centiméter, a szárnyfesztávolsága 150-180 centiméteres, testtömege 2,5-4 kilogramm. A tojó kisebb a hímnél. Háta barnásszürke, melle sárgásszürke, gyéren és szabálytalanul feketével foltozva, a farcsík, a has- és farkalja tollai fehérek. A szárny- és farktollak feketés szürkék, száruk végig fehér. A szem világosbarna, a csőr tövén halvány húsvörös, körme viaszsárga, a láb halvány húsvörös. Faji jellegzetessége a szárny fedőtollainak világos, majdnem fehér színe, amely leginkább röptében feltűnő. A többi nálunk előforduló vadlúdfajtól jól megkülönbözteti vaskos rózsaszín csőre és ugyancsak rózsaszínű lába, ezek repülés közben is jól láthatóak. A nálunk gyakori nagy lilik és vetési lúd lába élénk okkersárga. Röptükben könnyen felismerhetőek jellegzetes hangjukról, amely megegyezik a háziasított forma gágogásával. 

Magyarországon nem áll természetvédelmi oltalom alatt, októbertől decemberig vadászható, de napi terítékkorlátozás mellett. 

Európa számos vidékén költ, de elterjedési területe egészen Kínáig tart. Hazánkban rendszeres fészkelő. A vízparthoz közeli, nyílt élőhelyeket kedveli. Előnyben részesíti a tavak és mocsarak nádasait. Komárom-Esztergom megyében 40-50 párra tehető a fészkelő madarak száma. Regionálisan kóborol, de jelentős számban érkeznek hozzánk telelő egyedek is. 

Hínárfélékkel, nádhajtásokkal és fűfélékkel táplálkoznak a költési időszakban. Ősszel nagy csapatokban járnak rá a kukoricatarlókra, ebben az időszakban szinte kizárólag a betakarításkor szétszóródott kukoricát fogyasztják, akár a hó alól is kikaparják. Később legelik a gabonafélék sarjadó hajtásait és a repcét, amelyre főként januárban járnak rá. Ennek ellenére ritkán okoznak kárt a vetésekben. 

Magyarországi állománya lassan, de folyamatosan növekszik, ami a vadászati tilalommal, illetve a fészkelőhelyek hatékony védelmével magyarázható. Állományát az illegális vadászat, valamint a vörös róka rendkívül magas egyedszáma veszélyeztetheti. A szaporodóhelyeken koncentrálódó röpképtelen fiatalokat a felszaporodott rókák alaposan megtizedelik. 

A Tata környéki halastavakon 200-300 madár egész évben tartózkodik, míg a vonulási csúcsban számuk elérheti az 1500-1700 egyedet is. Érdekes jelenség, hogy az Öreg-tavat viszont kerülik, nagyobb (több százas) csapataival itt ritkán lehet találkozni.

RITKA LUDAK A TATAI ÖREG-TÓ TÉRSÉGÉBEN
A tatai Öreg-tavon és a környező halastavakon tömegesen (sokezres illetve tízezres csapatokban) előforduló nagy liliken, vetési lúdon és nyári lúdon túlmenően igen ritkán, de szem elé kerül Európa szinte valamennyi (8) lúdfaja. Felbukkanásuk igazi esemény, amelyre sokszor éveket kell várni. Ezek a ritka ludak többnyire a kontinens tengerpartjai mentén telelnek és a Kárpár-medencébe igen ritkán jutnak el, leginkább a gyakori lúdfajok sokezres csapataival elvegyülve. Az Öreg-tó „értékét” jól jelzi, hogy vizén az európai lúdfajok csaknem mindegyike előfordul több-kevesebb rendszerességgel. Ahhoz azonban, hogy e madárritkaságok egy-egy példánya vagy netán kisebb csapata szem elé kerüljön, kitartó megfigyelés, jó távcső és persze jókora szerencse is szükséges. Ha mindezekkel felvértezve érkezünk az Öreg-tó partjára, akkor részünk lehet ezekben az élményekben. Már „csak” meg kell találnunk e fajokat a sokezres madárcsapatokban! 

Az Öreg-tavon is megfigyelhető ritka lúdfajok:

Rövidcsőrű lúd (Anser brachyrhynchus) 
Kanadai lúd (Branta canadensis)
Kis lilik (Anser erythropus) 
Apácalúd (Branta leucopsis)
Indiai lúd (Anser indicus) 
Örvös lúd (Branta bernicla)
Sarki lúd (Anser caerulescens) 
Vörösnyakú lúd (Branta ruficollis)

A természetvédelmi szempontból kiemelt vadlúdfajok:

Kis lilik (Anser erythropus)

Az egyik legkisebb vadlúdfaj, hossza 53-66 centiméter, a szárnyfesztávolsága 120-135 centiméter, testtömege 1600-2500 gramm. A nagyobb és jóval gyakoribb nagy lilikhez nagyon hasonlít, de igen feltűnő, sárga szemgyűrűje van, és fehér homlokfoltja a homlok közepéig felhúzódik. Hangja sokkal magasabb, mint „nagy” rokonáé. 

A kis lilik napjainkra már szinte a kipusztulás szélére sodródott, globálisan veszélyeztetett faj, amely hazánkban is fokozott védelem alatt áll. Természetvédelmi értéke 1.000.000,-Ft. 

Eurázsia sarkkörön túli területein költ, az északi erdőhatár közelében húzódó kopár tundrákon, kisebb tavak és mocsarak közelében. Az egyik stabil vonulási útvonala a Hortobágyon keresztül húzódik és a görögországi Evros-deltába vezet. A kis lilik a rövid sarkvidéki nyár végén felkerekedik és hazánk vadvizein már szeptembertől lehet vele találkozni. Enyhe teleken kitart, de általában március-április hónapokban lehet ismét látni nálunk. Az Öreg-tavon általában magányos példányai vagy néhány fős csapatai láthatók. Néhány évenkénti felbukkanása igazi eseményszámba megy. 

Vörösnyakú lúd (Branta ruficollis)

Szintén kisméretű lúdfaj, amely gesztenyevörös-fekete-fehér tarkaságával nem téveszthető össze más madárral. A nagy vadliba csapatokban ennek ellenére nem könnyű észrevenni a kis termete miatt. 

Globálisan veszélyeztetett faj, mely Nyugat-Szibéria tundráin fészkel és elsősorban a Kaszpi-tenger partvidékein illetve a Fekete-tenger mellékén (főleg Romániában és Bulgáriában) telel. 

A Kárpát-medencébe csak kisebb csapatai vetődnek, így kerül esetenként a tatai Öreg-tóra is egy-egy példánya vagy néhány kisebb csapata (eddigi maximuma 51 pld.). Hazánkban fokozottan védett madárfaj, természetvédelmi értéke 500.000,-Ft.

 

A lúdvonulás számokban (.doc) 

A vadludak évtizedes helyzete Magyarországon (.xls)